Hazaérve a könyvtáros bosszúsan dobta le táskáját az asztalra.

-Lana!-Kiáltotta dühösen.

-Mi a vacsora?

-Jövök már, jövök, csak befejezem ezt az átoktörést…..de ott van, a mikróban, csak be kell kapcsolni….

-Megvárlak vele, beszédem is van.

-Nojó, mondjad.-lépett be a sugárzó szépségű lány a konyhába. Kecses vállaira omló fekete hajába liliomvirágot tűzött.

-Kislányom, ma eljött a könyvtárba ez a Stan. Tudod, akiről meséltél.

Meglátta ükanyád képét az egyik könyvön. Attól tartok, gyanakodni fog, bár eltüntettem előle a könyvet, attól tartok, nem voltam elég gyors.

Tudsz róla valamit? Veszélyt jelenthet nekünk?

-Nemigen beszélgettem még vele, de a gondolatai körülöttem forognak, és nagyon könnyen el tudom altatni. Így szabad bejárásom van a lelkivilágába.

Ne félj, befolyásolható, nem jelent nagy gondot.

Nem fog minket leleplezni.

-Hanem, ki az? Valaki veszélyeztet minket, a runakártya többször is megmondta…..

-Pont ezért csináltam ma átokörést, hogy bárki is az, szálljon rá vissza mindaz a rossz, amit tervez ellenünk.

Megnyugodhasz.

Immár megnyugodva nekilátott tehát a vacsorának a könyvtáros.

Alaposan meglocsolta vérrel az emberszemeket, és jóízűen cuppogott hozzá.