Olvasási javaslat: menj végig egy választott szálon és csak utána térj vissza ahhoz az elágazáshoz, ahonnét folytatni szeretnéd. Így talán könnyebb követni a cselekményeket.

Az első Szellemes játék végeredményét, kvázi a mostani történet első részét itt olvashatjátok.

A történet:

Eltelt egy év... Ismét ez a fránya Halloween. Persze ismét előkerült a jó öreg boszorkányüldözéses sztori, Halloween, Salem... és a tavalyi nagy siker után, az osztály közös felkiáltásra Stent szavazta meg egy újabb, de a tavalyitól azért eltérő kiselőadás megírására a halloweeni történelemórára.

Sten vonakodott, de végül elvállalta a feladatot.

Sötét, borús este. Ismét otthon, merengve a számítógép billentyűzete előtt. Gondolkodva, előkotorva a tavalyi anyagot... olvasgatja, lapozgatja... Salem. Ismét ez a Salem. Hm. Ejnye, ennek így nem lesz jó vége. Merengett a tavalyi eseményeken. Eszébe jutott, hogy az előző évi nagy feladatmegoldásnak nem lett annyira jó vége, de még él. Eszébe jutottak a kalandok, a furcsa helyszínek és Lana. Hát persze. Hm. Az aranyos Lana, az éjfekete hajával, gyönyörű szemeivel.

Oda is fordult gyorsan a számítógép elé. Rá az Internetre - mert ugye tavaly minden abban az elátkozott könyvtárban kezdődött, ahová azóta se tette be a lábát - klikk, a keresőbe gyorsan beírta az azóta is fejében motoszkáló nevet: Lana Stanley.

- Hm, hol is lakott anno? - suttogta magában. - Brooklyn, Sunset Park 15, NY

Enter.

Na ne. A keresés eredményt hozott. Rá a térképre. Klikk. És igen... még áll a ház. Ugyanolyan komor, szürke falak, klinkertégla, némi narancssárgás színeződés. Hát ez érdekes. A bejárat felett tábla: Lana Jósdája.

Hoppá. Ezt meg kell néznem.

Elfodult a számítógép elől, felpattant, felkapta ruháját, ki a lakásból, irány a metró.

Fél órás utazás után megérkezett a helyszínre. Egy kicsit más volt, mint a térkép utcanézetében. Sunset Park 15. Az. Szürkés falak, narancsos tégla. Ez stimmel... Viszont a felirat, a felirat hiányzik és a ház is sokkal lepukkantabb. Ez hogy lehet? A térkép szerint alig 1 évesek az interneten található képek.

- Áh, biztos valami tévedés. - gondolta és hazabattyogott.

Ismét a számítógép elé ülve, a monitorra tekintve kikerekedett a szeme. Nyitva hagyta a képernyőn a térképoldalt, rajta az utcakép, de már nem ugyanazzal a képpel.

- Ez hogy lehet? - kiáltott fel hangosan. - Hogy lehetséges ez? - hisz rajta kívül azóta se járt senki sem a szobájában.

Visszagomb, majd újra a cím, klikk, és ugyan az a kép. Felirat sehol, a ház lepukkantabb, ahogy élőben látta. De akkor hogy került oda a Lana Jósdája felirat? Csak a gondolatai játszottak nosztalgiázva?

Talán.

Lefeküdt aludni. Még elalvás előtt elhatározta: holnap ismét elnéz a helyszínre.

Úgy is tett. Iskola, meg a délutáni amerikai fociedzés után, este 8 felé, a gyors vacsora után, izgatottan futott a metróhoz és robogott Brooklynba, a Sunset Park 15-höz, hogy leellenőrizze ismét a tegnap este látottakat.

Az utcán senki. Derengő félhomály. Sunset Park 15., igen. És... és... Lana Jósdája tábla.

- Hát ez meg mi? - döbbenten tette fel a kérdést? - Ki hülyéskedik velem? Mi ez már? Megbolondultam?

Ekkor a tábláról levéve a szemét, a ház ajtaja felé fordulva hirtelen azt vette észre, hogy az egyik ablak függönye megmozdul és lassan visszaereszkedik. Valaki kikukucskált rajta, majd gyorsan hátralépve elsietett előle.

Sten - fel a lépcsőn - sebesen az ajtóhoz lépett: hátha elcsípi a leselkedőt. Megfogta a kilincset és mindenféle kopogás nélkül belépett az ajtón.